Tudásbázis, amely önmagát írja, gondozza és fejleszti

Minden AI-munkatárs felejt. Zárd be a beszélgetést, és a kontextus, a döntések, a nehezen kiharcolt megoldások — mind eltűnnek. A következő ember, aki hasonló kérdést tesz fel, nulláról indul, és az asszisztens is.

A Codumentor egy másik alapfeltevésre épül: egy szervezet közös tudásának nem egyetlen beszélgetésben kellene élnie. Fel kellene halmozódnia, ahogyan egy tapasztalt fejlesztő ítélőképessége is felhalmozódik évek alatt egy csapatban — csak épp automatikusan, mindenki számára, az első naptól kezdve.

Ez a felhalmozódás négy szakaszban zajlik.

Tanul

Kurátor-ügynökök futnak a háttérben, és olvassák a beszélgetéseket, dokumentumokat és a git-előzményeket, ahogy azok történnek. Nem valami konkrét dologra vadásznak — ugyanazt nyerik ki, amit egy éles eszű új kolléga is felszedne ösztönösen az első fél évében: elnevezési konvenciókat, korábbi döntéseket és az azok mögötti érvelést, megoldásokat arra az egy megbízhatatlan szolgáltatásra, amit még senki nem ért rá rendesen megjavítani.

Gondoz

Semmi nem kerül nyers formában a memóriába. Minden kinyert felismerésből saját, YAML-metaadatokkal ellátott Markdown-fájl lesz — deduplikálva a már ismert tudáshoz képest, dátumozva, és egy dedikált git-tárolóba commitolva. Ez az a rész, ami megbízhatóvá teszi a memóriát, nem csak naggyá: egy már ismert tény nem íródik le százszor újra, és minden bejegyzés visszakövethető oda, ahonnan származik.

Előhív

Egy vektoradatbázis indexeli ezt a memóriát, és a megfelelő bejegyzéseket Gyors Irányjelzésként hozza elő — rövid, releváns kontextust, még a válaszadás előtt, nem pedig mindent, amit valaha megtanult. A cél egy olyan munkatárs, aki emlékszik arra az egy dologra, ami az adott feladathoz számít, nem pedig az, aki elmondja a teljes történetét.

Javít

Az a memória, amit soha nem kérdőjeleznek meg, előbb-utóbb elavul, így a folyamat nem áll meg az előhívásnál. A csapatod szavazhat, jelölhet és felülvizsgálhat egyes memória-bejegyzéseket. A szenioritás súlyozza a rangsort, így azoknak a tudása emelkedik felül, akiknek korábban igazuk volt, az pedig, amit régóta senki nem erősített meg, csendben elhalványul.

Az eredmény egy olyan szervezeti memória, amely kevésbé hasonlít egy karbantartandó wikire, és inkább egy kolléga ösztöneire — mindarra épül, amit a csapat ténylegesen csinált, a csapat javítja folyamatosan, és minden beszélgetés számára elérhető, már az első üzenettől kezdve.